•  

  •  

  •  

  •  

  •  

A ragtime és a New Orleans-i klasszikus jazz stílus

A ragtime az öröm és a szabadság zenéje. Kialakulásának helyszínei az 1880-as évek Amerikájának a korabeli kocsmái, mulatói és szórakozó negyedei voltak. A ragtime elsősorban az afro-amerikaiak zenéje volt. 1883-ban a chicago-i világkiállításon léphettek fel első alkalommal színpadra „fekete zenészek” és ez volt az első alkalom, hogy ragtime szólt a színpadon. Az afro-amerikaiak szabadok lettek és ki akarták fejezni érzéseiket, az örömöt és a szabadságot. A ragtime Amerika első „popzenéje”, és egyben az első autentikus zenei stílus a két nagyszerű kultúra ötvözete. Persze a ragtime megítélése és társadalmi elfogadottsága a korabeli Amerikában sem volt egyértelmű, a mai rapp helyzetéhez volt hasonlítható. Ezen később Irving Berlin Alexander’s Ragime kompozíciója változtatott.

Bővebben...

Posztmodern jazz

Habár a 70-es és a korai 80-as években a fusion uralta a jazz piacot, léteztek más törekvések is. Néhány előadó a XX. századi klasszikus zenéből, illetve az afrikai, és más világzenékből merített. Ilyen zenész Don Cherry, Charlie Haden, szaxofonon Antony Braxton, David Murray, és Dewey Redman; John Carter klarinétos, Carla Bley és Muhal Richard Abrams zongoristák; a The World Saxophone Quartet, amely négy szaxofonosból áll ritmusszekció nélkül, és az Art Ensemble Of Chicago, ahol Lester Bowie trombitán és Roscoe Mitchell fafúvósokon játszik. Az ő zenéjük a letisztult kompozíciókat helyezi előtérbe a hagyományos téma-szólók-téma formával ellentétben. .

Bővebben...

Postbop

Az 50-es évek közepétől a 60-asok közepéig tartó korszak jelentette a modern jazz fő csapásvonalának virágkorát. Sok olyan zenész, akit ma minden idők legjobbjai közé sorolnak, ebben a korban szerezte hírnevét.

Miles Davis-nek négy fontos bandája is volt akkoriban. Az egyikben John Coltrane ("Trane") tenorszaxofonos, Red Garland zongorista, Paul Chambers bőgős és "Philly" Joe Jones dobos játszott. Ezt a formációt sokszor nevezik minden idők legjobb jazz csapatának. Az albumaik legjava ma is kapható, mint pl. a Workin'..., Steamin'..., Relaxin'... és Cookin' sorozat a Miles Davis Quintet neve alatt. .

Bővebben...

Korai jazz

A legelső könnyen hozzáférhető jazz felvételek a 20-as és a korai 30-as években készültek. A korszak messze legfontosabb egyénisége Louis Armstrong trombitás és énekes ("Pops", "Satchmo") volt. Játszott a Hot Five, és a Hot Seven nevű együttesekben, bármi, amit találsz tőlük, meghallgatandó! A zenét, amit ők, és kortársaik játszottak, gyakran New Orleans jazz-nek, vagy Dixieland-nek szokás nevezni. Ismertetőjele a kollektív rögtönzés, vagyis mindegyik előadó egyszerre improvizál dallamsorokat, a szám harmóniai keretein belül. Louis-nak köszönhetjük a "scat" (blabla) feltalálását, vagyis amikor az énekes értelmetlen szótagokkal dallamot improvizál. Megemlítendő még New Orleans jazz / Dixieland előadóként Johnny Dodds klarinétos, Sidney Bechet szopránszaxofonos, King Oliver trombitás és Kid Ory pozanos is.

.

Bővebben...

Fusion

Miles Davis segítette világra a jazz és a rock fúziójából származó zenét a közép-késői 60-as években olyan albumokkal, mint a Bitches Brew és a Jack Johnson. Akkori csapataiban játszott Herbie Hancock, Chick Corea, és Joe Zawinul elektromos zongorán, Ron Carter és Dave Holland basszuson, John McLaughlin gitáron, és Tony Williams, illetve Jack DeJohnette dobon. Tony Williams egy rock-orientált bandát hozott össze Lifetime néven John McLaughlin-nal, aki szintén megalakította a saját energikus csapatát, a Mahavishnu Orchestra-t. A 70-es években Miles tovább kísérletezett az elektronika használatával, s emellett a zenéjébe funk és rock elemeket ültetett be. Ez az útkeresés olyan albumokat eredményezett, mint a Pangea és az Agharta. .

Bővebben...

Cool jazz

Bár Miles Davis elsőként Charlie Parker bebop felvételein tűnt fel, csapatvezetőként az első lényeges munkája a "The Birth Of The Cool". Ennek a csapatnak az összes felvételéhez hozzá lehet ma jutni. A cool jazz stílus egy ellentámadás a bebop gyors tempóinak, összetett dallamainak, harmóniáinak és ritmikájának. Ezt az eszmét sok nyugat-amerikai zenész átvette, ezért szokás West Coast jazznek (ejtsd: veszt kószt) is nevezni. Általában ez nyugodtabb stílus, mint a Bebop. Hogy más zenészeket is említsek, szólni kell Stan Getz és Gerry Mulligan szaxofonosokról, és Chet Baker trombitásról is. Stan Getz népszerűsítette a brazil stílusokat, mint pl. a bossa novát és a szambát. Ezek latin-amerikai sílusok, amiket együttesen Latin jazz-nek szokás nevezni. .

Bővebben...